– Szerinted? Ezek a számok?
– Hm, elég jók. Első hallásra azonban nem tűnnek túlságosan egységesnek.
– Igen, ez igaz.
– És ez így jó? Mégiscsak egy albumról van szó!
– Persze, értelek… Nézd, a felvételek nem egy időben, nem egy stúdióban készültek, s az előadók sem mindig ugyanazok. Mindenki azt énekli, amiben jó – de ez nem koncepció, hanem anyagi és technikai lehetőségek együttállásából fakad.
– Mit értesz ez utóbbin?
– Csupán annyit, hogy rengeteg bonyodalomba gabalyodik az, aki egy faluból akar indítani zenei megnyilvánulásokat, ugyanakkor a sok pénz szinte mindenre megoldást jelentene.
– Ez rendben van, de ebből még nem következik az, hogy zeneileg is divergáljanak a stílusok. A népzene nem lóg ki a sorból, vagy a népzenétől nem üt el a többi szám?
– De, biztos, viszont meg akartuk mutatni az általunk képviselt (mert szeretett) stílusokat; és azért azt te is elismerheted, hogy mindezt sikerült alapvetően mégiscsak egységes zenei öltözetben megtenni. Mindegyik számban van vokál, vagy többszólamú ének, mindegyik hisz a dallamban, mint zenei gondolatban, az akusztikus gitár gyakori jelenléte utal a kezdetek hangulatára és nem nyúzzuk a hallgatót hosszadalmas szólókkal, végeláthatatlan/-hallhatatlan ismétlésekkel.
