Fészket raktál bennem…

Fészket raktál bennem, mint elűzhetetlen dallam
Tiltakoztam volna, de a végén aztán hagytam, hogy
Minden kéjes ábrándomban, minden vérvörös szavamban
te tombolj, a te hangod zengjen, s ne legyünk a földön kevesebben

Csak éppen, csak éppen nem vagy sehol

Csak éppen nem talállak sehol.

Hiányzol, mit is mondhatnék, hiszen régen láttalak már,
Félek, megváltozom, a fájdalom sem fáj már
hogy most is itt vagy még mindig bennem, tudom, én mondtam, el kell mennem.
Az ágyamban még sosem voltál, ha jól emlékszem, megcsókoltál.

Csak éppen, csak éppen nem vagy sehol
Csak éppen nem talállak sehol.

Most is itt vagy még mindig bennem, tudom, én mondtam, el kell mennem.